Találkozás

1.rész

Átlagos reggel,átlagos séta az egyetemre.Abban különbözött talán a többitől,hogy kicsit könnyebben haladtam,mert tudtam már délben végzek,utána találkozom barátnőmmel Summerrel.Még a nap is kisütött,egy kicsit,és fénye vidáman táncolt az út menti kis pocsolyában ami még az elöző esti eső hagyatéka volt.Észre sem vettem,milyen hamar beértem a suliba.Máskor ólomsúlyúnak éreztem a lábaimat,és a világot is ,melyben néha úgy éreztem összeesküdött ellenem….Az órák ugyanolyanok voltak,mint eddig,de most mégis rohant az idő,és szerencsére hamar eljött a dél.Jött az sms,hogy a Blahán találkozunk,a szökőkútnál vár rám,útközben vettem egy újságot,láttam a TH van rajta,gyorsan átfutottam,de amikor megláttam Summer-t,belegyömöszöltem a táskámba.Akkor még nem is sejtettem,mennyire meg fogja ez az újság változtatni az életem….Bezzeg,ha tudtam volna!!A szokásos kávézó felé vettük az utunkat,a többiek már vártak minket,a szokásos italokat rendelték nekünk.Nem szóltam,a többieknek,de úgy vettem észre Summer-sem,pedig tudom szólnom kellett volna hogy átjelentkeztünk a német egyetemre,és megnyertük a pályázatot.De csak akkor akartam szólni,ha már biztos.És már az volt.És Summer is.A többiek sugárzó mosollyal fogadtak minket,és nekem nem volt merszem szólni nekik,hogy az utolsó napokat töltjük együtt,legközelebb ki tudja mikor leszünk megint együtt.Csönd települt ránk,és mikor kérdezték mi a baj,én nem tudtam megszólalni.Aztán hirtelen ,mintha egy földöntúli hang lett volna úgy szólaltam meg,és meséltem el a dolgokat.Mondhatom nem voltak elragadtattva!Még egy hét..csengett fülemben az utosó mondatom.Kértek minket ne menjünk,ugyanakkor azt is tudták,hogy régóta várunk erre,és aki menni akar,azt engedni kell.Főleg,hogy nem terem ilyen lehetőség minden bokorban.Szomorúan mentünk haza,de a szívem már a rám váró új kalandoktól vert hevesen,és ahogy elnéztem,övé is.Elköszöntem Summer-től, befordultam a sarkon a hazavezető útra,és néztem a lemenő napot.Úgy nézett rám,magasztosan,fenségesen,pedig alját a távoli táj már mohón magához rántotta.De még így is,legyőzhetetlen volt,magabiztosságot sugárzott,és hittem,nekem is menni fog.Az indulás napja vészesen közledett,és még annyi teendőm volt!!Búcsúpartyt szerveztek nekünk,és a barátaink azzal viccelődtek,hátha talizunk a TH tagjaival.Summer ,mosolygott,és azt felelte,nem akarja megrontani őket.Nekem sem kellett kétszer váratni magam a válaszra,mondtam is neki,meglepődnék ha ők rontanának meg minket.Ebben biztos voltam,pakolgatás közben kezembe akadt az újság,és elolvastam.Gondolatban ha már kint leszünk,feladom,a cikkben úgyanis az állt,hogy ha kitöltöm a papírt,és ha nyerek,kapok vmi újságos ajándék csomagot.Plussz,és itt akadt el a lélegzetem,zártkörű buli a Th-val,és két teljes hét velük.Szórakozottan töltöttem ki a lapot,és arra gondoltam mikor érünk már ki.A külön kérésekhez odaírtam,hogy ha azt kérem ne jöjjön fotós…..főleg a wc-re ne…Summer csak mosolygott ezen,tréfáltunk ,majd tovább pakoltunk.Másnap indulás.Rájöttem, a repülés nem nekem való.A zacskót ,melyet a légi utaskísérő mosolyogva nyújtott át,a wc-n egészségesen teleraktam.Mikor kijöttem, és látta hogy kissé zöldes árnyalatom van,már nem mosolygott annyira.Szerencsésen landoltunk,és még soha nem örültem ennyire a talpam és a föld kapcsolatának.Egy dolgot tudtam,a repüléssel nem vagyok kibékülve..és hogy aludni fogok,ha belépek a szállodába……ezt leszámítva könnyű volt az út.Voltak kint is magyarok,így az egyetemi életet is megkönnyítették.A következő két hét gyorsan telt,és egyik nap jött a posta,miszerint megnyertük a találkozót.Rajtunk kívül,még két szerencsés lehetett ott,teljesen elfelejtettem hány éves is vagyok,és Summerrel egyetemben úgy ugráltunk,mint a gyerekek.Még pár nap,és találkozunk velük…..annyira hihetetlen volt….csak meg ne némuljak,vagy szófosásba ne menjek át.A koncert is más,a tv is,de úgy személyesen megint más élmény.Barátnőm három nappal a találkozó előtt azt tervezte mit fog felvenni,én,mint sokminden mást,a végére hagyok,és ugyebár jön a kapkodás.Amikor Summer a tükör előtt állt,és a már így is terjedelmes ruhakupacból válogatott,azt javasoltam neki,menjen meztelenül,tuti zajos sikert fog aratni.A jutalmam a beszólásomért egy arcba dobott párna volt,amin én hangosan nevettem,de voksomat továbbra is a meztelen megjelenés mellett tettem le.Jó pár ruhapróbát és beszólást követően sikerült kiválasztani mit is vegyünk fel.A biztonság kedvéért beszereztünk néhány új darabot.Habár én még mindig a farmert tartottam a favoritnak,Summer rábeszélt egy elegánsabb formára.Nos,eljött a nagy nap,tíz perccel a megbeszélt kilenc előtt jöttünk.Kiderült,két másik nyertes társunk,már reggel hat óra óta itt várakoztak,hogy biztosak legyenek jó helyre jöttek,és hogy még véletlenül se késsenek el.Az igen,súgtam Summer fülébe aki,osztotta azon véleményemet,miszerint a német fanok tényleg nagyon elszántak tudnak lenni.De a legjobban mégis magamtól féltem.Én nem vagyok vékony,nem is voltam az.Mindig volt rajtam felesleg.Mivel sejtettem mi lehet a véleményük a fiúknak az ilyen lányokról,mint én,ezért úgy döntöttem más leszek,talán ha megbújok nem vesznek észre,vagy ha talán nagyszájú leszek,amilyen sokszor vagyok,akkor talán nem fognak annyira a külsőmre figyelni,hanem arra,milyen a stílusom.A nagy gondolkodásban észre sem vettem,hogy az ablakon bámulok kifelé,és a fiúk már bent vannak.Csak akkor eszméltem fel,amikor egy kellemes hang megszólított,és egy mosolygós szempár meredt rám.Georg volt az.
-Elbambultál….-mosolygott..-te vagy..
-Brigitta-feleltem kábán
-Én Georg vagyok,de ezt bizonyára úgyis tudod-mosolygott kedvesen.
Felálltam,és Georggal együtt a többiekhez mentünk,Summer pedig bazsalygott rajtam.Bemutatkoztunk,és habár a németeknél előfordul a Brigitta név,mégis elég furán mondták ki.Nagy nehezen de végül dűlőre jutottunk.Azt vártam,hogy kötetlenül beszélgetünk,de a német fanok nagyon gyorsan átvették az irányítást,és rengeteg kérdést tettek fel.Szinte be sem fejezték a válaszadást,már is jött a következő.Georg párszor rám nézett,én kedvesen visszamosolyogtam,és arra gondoltam ilyen kövér lányt még nem látott,és most probálja megemészteni a látottakat,és ha netán rosszat álmodik tudja mitől van.Oldalra pillantottam,és megakadt a szemem az italos tálcán.Amikor visszanéztem,láttam Summer és Bill szinte le sem veszik egymásról a tekintetüket.Itt lesz valami,kis híján majd felfalták egymást.Bevallom féltékeny voltam,hiszen Summer és én szinte kiskorunk óta barátok voltunk.Ő mindig mellettem volt,amikor mások nem hittek bennem.Jó,anyuék mások,de ő megint más volt.Annyira szerettem,és valahol tudtam,ez nem pusztán baráti vagy testvéri szeretet.El tudtam volna képzelni az életünket ketten.Nem voltam leszbi,de nagyon ragaszkodtam hozzá.Emlékszem milyen voltam évekig,amíg együtt járt Daviddel.Georgra néztem és halkan megkérdeztem nem zavarja-e ha én iszok valamit.Nem,hangzott a felelet,és legnagyobb döbbenetemre ő is felállt,és jött velem.Ő kólát ivott,én citromos ásványvizet töltöttem magamnak.
-Melyik városból jötettek??
-Budapestről,Magyarországról jöttünk,de most itt járunk suliba,Summerrel.
-Budapest?Ott jártunk a VIVA….
-Cometen…-fejeztük be egyszerre…